mea culpa

Amikor elindítottam ezt a blogot, azt terveztem, hogy rendszeresen írok bele, és bemutatom azokat a KEZDŐ és AMATŐR zenekarokat, írókat, költőket stb., akiknek a munkája, produktuma valami miatt megtetszett. Ettől egy kicsit már eddig is eltértem, hiszen már vagy két hete {stub}-ként van fent a Magor és a Next Day anyaga - ez azt jelenti, hogy elkezdtem írni, de valami miatt nem fejeztem be. A másik eltérés az, hogy valójában nem csak KEZDŐkről és AMATŐRökről fogok írni, hanem olyanokról is, akik már profik, és régóta vannak a saját szakmájukban, de nem kapnak kellő figyelmet, megfelelő lehetőségeket.

Annak oka, hogy a többségük miért nem kapja meg azt, ami neki jár(na), amit megérdemel(ne), mindenki előtt ismert, és összefüggésben van azzal, hogy miért nem írtam meg eddig a Magorról és a Next Dayről szóló cikket (posztot, akármit). Bármilyen furcsa, pénzből élek - vagyis pénzből próbálok megélni, mint mindenki más. Fordítok. A két legutóbbi munkám egy Muddy Waters könyv, meg egy Marilyn Manson genny volt. Mindkettő ugyanabban a sorozatban fog megjelenni, amit a Cartaphilus kiadó csinál - a sorozat néhány kötetével már találkozhattatok. (Én eddig ebbe a sorozatba a Clapton, a Janis Joplin és a John Coltrane könyvet fordítottam, de már nálam van egy Sting, egy Johnny Rotten könyv, meg Nikki Sixx "Heroin Diaries"-a, és elvileg én fogom csinálni a Bob Marley és a Johnny Cash könyveket is. Meg talán valami Zeppelint, esetleg a "Hammer of the Gods"-ot; ezt már alig várom.)

Na, szóval Muddy Waters. Ezt mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit is szereti a zenét. A valódi zenét, nem a tucc-tucc-adjuk-el-magunkat-sztárnak cuccokat. Kiderül, hogy nagyon sok minden Muddytól indult ki (pld. a Rolling Stones és a Rolling Stone magazin neve, a 60-as évek brit blues-rockja stb.), és kiderül az is, hogy voltak/vannak még valódi muzsikusok, akiknek tényleg a zene éltető elemük.

A másik munkám, amit szerencsére már szintén magam mögé dobtam, egy Marilyn Manson könyv volt, a "The Long Hard Road out of Hell", vagy valami ilyesmi. Állítólag ő írta valakivel, de kétlem, hogy ettől a balfasztól kitelik ennyi. Habár...

Na, szóval ez egy réteges könyv. A rétegek a következők:

1.) Alapszinten egy mocskos, satanista, ki-kúrhatok-meg, kit-szophatok-le, mit-szívhatok-el csávó marhasága. Egy nudli önéletrajza, akiből sztárt csináltak a nyomorult lelkű amerikai balfaszok.

2.) A következő szinten meg lehet állapítani, hogy MM egy sanyarú gyerekkort maga mögött hagyott, lelkileg önhibáján kívül eltorzult, szerencsétlen emberke, aki a saját gyengeségét mindenféle didi-agresszivi dolgokkal próbálja leplezni.

3.) A harmadik, és legutolsó szinten - amit eléggé nehéz észrevenni, de azért ott van - kiderül, hogy ez az egész MM jelenség a mocsokkal, a droggal, a szexszel, a rocknak hazudott szar zenével együtt nem más, mint egy k* nagy átverés része. Itt mindent előre megkomponáltak, itt minden kapcsolható árucikket előre megterveztek. Még annak is komoly (üzleti!) jelentősége van, ha MM köp egyet a színpadon. Vagyis: a marketing gépezet már megint bedarálja a fogyasztókat, de rafináltan ám, mert közben elhiteti velük, hogy lázadnak - éppen a fogyasztói társadalom, az álszent kereszténység, vagy a marketing gépezet és minden velejárója ellen.

Na jó. Letettem, nem bántom. MM szaralak, viszont a könyv érdekes - a felsorolt 3 szint valamelyike mindenkit megérint. 18 alattiaknak és kispapoknak nem igazán ajánlom. Figyelem! Súlyos lélek- és ízléstorzítás esélye áll fenn! :)

(Azok, akik marketinggel foglalkoznak, mondjuk úgy: üzletszerűen, olvassák el! Tanulni fognak belőle.)

Magyar címe? Még nem tudom, mi lesz.

Az MM könyv fordítás közben (már megint) rájöttem arra, hogy kincsek hevernek/állnak/ülnek előttem. Olyan kincsek, amik csak arra várnak, hogy felvegyem őket, letörölgessem őket, és szeressem őket; olyan kincsek, amik szeretni fognak, melengetni vagy éppen hűteni, amik nem akarnak mást, csak azt, hogy észrevegyék őket. Kincsek, amiket jó emberek hoztak létre.

"Jó emberek kincsei" VS. "a Marilyn Mansonhoz és a tucc-tucc-hoz hasonló tudatsorvasztó árucikkek". Jaj nekem, most melyiket válasszam? Jaj, most melyik úton induljak el? Fogadjam el a birka szerepét, és hagyjam, hogy a juhász terelgessen, de közben vigyázzon is rám? Vagy: legyek magányos... nem, nem farkas, inkább... mosómedve, ürge, hörcsög, őz, sün, mókus, gyík, mindegy, valami olyasmi, aminek önmagát kell megvédenie, önmagáról kell gondoskodnia, de nem is terelgeti őt senki? Jaj, most mit tegyek, mit tegyek?

Oké, ez poén volt, annak is rossz. Aki akar, nyelje be az előre gyártott gondolatokat, válasszon a menüről, amit eléje tesznek. Én inkább keresek magamnak valami mást, valamit, ami... Oké. Talán ezek sem egyediek, nem különlegesek, de legalább... Őszinték? Talán. Mindenesetre olyanok, hogy ha beléjük harapok, nem marketingízű fűrészpor kerül a számba.