Valamikor a '90-es évek elején viszonylag sokat jártam kis klubokba: párszor megfordultam a Geronimóban, az E-klubban, meg egy pincehelyiségben a Vágóhíd utcánál, meg a Golgota téri {erről jut eszembe: a nyócker tele van Koponyahegy terekkel: Golgota, Kálvária...} akármilyen színű Lyukban, meg Óbudán, valami diszkószerűségben, meg... Nem emlékszem. Sok volt. Általában a Harley-Davidson Band koncertjeire mentem, de hallottam párszor a Codát {ők főleg Zeppelint játszottak, és az énekesük félelmetesen jó volt}, meg... Nem emlékszem. Most. Majd talán eszembe jut egyszer.
{fotó: Kryss}
Aztán ez is elmúlt, és mostanában, 3-4 éve jobbára csak Kowa zenekarainak koncertjein voltam: Mantra, Black-Out, és persze a Vega. Na meg 2 Plant, meg Sziget, meg mondjuk 69 Eyes. (Őket egy időben szerettem, de aztán, a 2005-ös, Szigetes koncertjük után megutáltam őket; valahogy nem tetszik, ha egy zenekar, egy nyomorult kis balfasz énekes olyan kurva nagy sztárnak képzeli magát, hogy rendszeresen és simán le-motherfuckerezi a közönségét. Alázat, baszd meg, erről még nem hallottál, finn köcsög? Ha másért nem talán azért, mert belőlük élsz. Persze a sok kis magyar művámpír ezt nem vette annyira zokon, mint mondjuk én - hiába, na, nem értem egészen ezt a gót feelinget... Pozőr banda.)
Na, szóval Kowa, és Holdudvara. A Fezenben, Fehérváron beszélgettünk egy kicsit a sráccal, Frankyvel, aki akkor és ott éppen sofőrként volt jelen a Vega mellett. Egyetlen szóval se mondta, hogy játszott pár zenekarban (pld: Jesse James Bandája), és hogy van egy új bandája, a Totem. Erre úgy kellett rájönnöm, hogy az egyik "Vegás lány", Kryss szólt, hogy Franky együttesének koncertje lesz. Mikor is? Dec. 30. Ráday Kupola.
Oké. A Ráday Kupola itt van a Nagyvárad téren, nyóckeres lakásunktól gyalog kb. 10 perc, belefér, idővel sincs gond, már úgyis besokalltam a melótól (már megint), hát rajta. Kezdés 21.00-kor. Negyed tíz után el is indultam (Kryss, Anita és Zita már korábban mentek, szokás szerint fotózni akartak), mert tudom, hogy a bandák úgyse kezdenek pontosan - főleg nem az ilyen southern rockos, motoros rockos csapatok.
Kifizettem a kőkemény 300,-Ft belépőt, és bementem. Kis színpad, kis klub, 40-50 fős közönség, a Totem már a színpadon. Úgy elsőre, ránézésre is tetszettek, semmi műmájerkedés, semmi smink :) , egyszerű, motorosnak látszó srácok nyomták azt a zenét, ami mindig is jobban tetszett bármi másnál: szimplának tűnő, de riffekkel színezett, erősen ütem (dob+basszus) centrikus dolog, amibe időnként, szinte már előre meghatározható helyeken belehasít a gitár - ami egyébként kissé Jimi Hendrixes beütésű wahwah-ozással szólt.
Az énekes (Olyware - Olivér) erős ember: a hangja is az, meg ő is - egyfolytában járkált, zsinórnélküli mikrofonnal a kezében, megcsinálta a poént, amit már rég láttam: a színpaddal szemben állva énekelt, úgy hallgatta a többieket és magát. Minden szinten profi a srác.
A gitáros (Eddie) valódi southern rockos, dirty rockos fazon, látszik rajta, hogy megjárta már a hadak útját, de ami sokkal fontosabb: hallatszik rajta, hogy nem tegnap kezdett pöntyögni a hangszerén. (Állatira ismerős volt a játéka, a hangzása; ez nagy szó, mert a magyar gitárosok közül Tátrai Tibusz, Tóth Ráres, és az ő gitározását ismerem meg első hallásra, a többiek valahogy egyformák. Próbáltuk összerakni, hol is hallottam már annak idején, 15-17 évvel ezelőtt. Nem sikerült megfejteni a dolgot, de nem számít.)
A dobos (Ramon) feszes és cines, és nagyon szétvágja az ember vastagbelét a ritmusaival. A basszusgitáros? Na jó. Róla inkább semmit, mert ő Franky, a haverom. :) De nem, ez így nem jó. Mégis valamit.
Franky színpadi megjelenését nézve, a játékát hallgatva egyetlen kifejezés jutott eszembe: Őszinte Kőkemény Rock'n'Roll. Ennyi. Nagyon a helyén van mindennel, de ez a Jesse James Bandája után szinte természetes is - ott is valami olyasmit produkált, amitől leesett a maradék hajam is.
Ja igen, a Lány. Imola (ha jól értettem a nevét; ha nem: bocs!). Róla (bocs, de nem tudom máshoz hasonlítani) Tóth Reni jutott eszembe, aki annak idején a HD Bandben, mostanában pedig a Kormoránban énekel. (A Kormorán két szőke csaja közül ő az, akinek göndörebb, vagy mit tudom én, milyenebb a haja.) Erős hang, nagyon ott van mindennel, a külseje meg olyan... rock-amazon, vagy mit tudom én, micsoda, de az tuti, hogy lejön róla: vér-nő (vérbeli nő, pontosan olyan, amilyennek egy nőnek lennie kell). Csak egy dologra szeretném felhívni a figyelmét: ne kezdjen énekelni a tehetségkutató versenyek sztárocskái előtt, mert félő, hogy azok összeszarják magukat az irigységtől. Neveket nem akarnék említeni, de simán fel lehetne sorolni négy-öt-hat nye-nye-nye tündérkét, aki sehol sincs ehhez a lányhoz.
És simán fel lehetne sorolni néhány 1-2-sok lemezzel rendelkező együttest, amely... Hagyjuk. Amióta a zene világát úgy szokták emlegetni, hogy "zeneipar", azóta lófaszt se számít a tehetség, a belül lobogó tűz, a pozitív energiák tömege - a Beatles és a Stones még azt énekelte, hogy "je-je-je", most viszont a bandák többsége azt nyüszíti, hogy "lé-lé-lé". Persze, kalácsra mindig kell pénz, de azért néha megállhatnának már a Nagytekintélyű Döntnökök, és legalább pár tényleg jó zenésznek/együttesnek is esélyt, lehetőséget adhatnának. Talán nem lenne ennyire szar a kínálat, mint így.
Négy férfias férfi, és egy abszolút nőies, kemény nő nyomta a totálisan férfias, kemény zenét, de nem a "nyúúú-nyúúú-nyúúú-nyúúúzzuk a gitárt, hátha nem veszik észre, hogy üresek vagyunk" című metált, trasht, lószart, hanem azt, amit nem lehet másnak nevezni, csakis ROCK AND ROLL-nak - így, csupa nagybetűvel. Kihez lehetne őket hasonlítani? Mondjuk Zakk Wylde-hoz, a Black Label Society-hez, az Alabama Thunderpussyhoz, vagy esetleg a csicsától-flittertől mentes Z.Z. Tophoz, vagy egy modernizált Steppenwolfhoz (tudjátok, ők nyomták eredetileg, pld. a "Szelíd Motorosok" c. filmben azt, hogy "Born to Be Wild").
A legfontosabb:
Itt találjátok meg őket. Az biztos, hogy ezek után nézni fogom, hol lépnek fel, mert ha őket hallom, akkor... Akkor visszaröppenek vagy 15 évet az időben, és megint elfog az az érzés, ami annak idején a Geronimóban, meg a többi helyen. És mi van azzal, aki nem akar sehova röpködni? Ne röpködjön. Viszont ő is meghallgathatja a Totemet, mert érdemes. Nagyon, nagyon, nagyon érdemes!
Bízom benne, hogy előbb-utóbb megkapják azt az ismertséget/elismerést, akármit, ami már most lazán kijárna nekik.
