Sting...

Nem tudom, átment-e a válaszom "Attis" kérdéseire, ezért ide is:

Attis új megjegyzést írt a(z) "Rockin' Mr. Bean és a Sárkány" című bejegyzésedhez:


Hahó! Meglepődve találtam rá honlapodra. Épp most olvastam el Christopher Sandford Sting könyvének fordítását. Gratulálok! Kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve nagyon jó lett a magyar változat is.
Tudsz róla esetleg valamit írni? Mennyi idő alatt készítetted el, bele ástad-e magad kicsit a zenékbe is, vagy csak az eredeti szövegre hagyatkoztál?
A választ előre is kösz!
üdv: Attiswww.sting.hu


***********************


Szia. Először is köszönöm, mármint hogy elég jónak tartod a fordítást. Megkínlódtunk vele... Én a fordítással, Barangó meg a szerkesztéssel. Sajnos Ch. Sandford olyan nyelvezetet használt, amit időnként nem értettünk: se én, se a szerkesztő (pedig van "némi" szakmai múltunk), de még az a 3-4 brit újságíró haverunk sem, akiket megkérdeztünk. Voltak olyan részek, amikre azt mondták, hogy ennek semmi értelme, "értelmiségi" (high-high-brow) nyavalygás.


Aztán voltak olyan részek is, amikről nem tudtuk, hogy miért kell beleírni a szövegbe, pld.: hogyan álltak a szőrszálak Sting izzadt mellkasán, milyen absztrakt festményre emlékeztették a szerzőt....


Azt se nagyon értettem, hogy a szerző miért szállt rá ennyire az üzleti részre, arra, hogy Sting mikor, mennyit keresett - talán jobb lett volna, ha inkább a zenére koncentrál. Ezzel válaszoltam arra, hogy mennyire ástam bele magam a zenébe... Nem igazán, mert nem volt rá szükség. Érzésem szerint a szerző sem tette meg. Jobban örültem volna annak, ha ez a könyv is olyan, mint pld. a John Coltrane életrajz, ahol a figyelem középpontjában valóban a ZENE áll. Annál NAGYON beleástuk magunkat a zenébe. Ennél nem; inkább a brit iskolarendszerrel, az adózási szabályokkal, és hasonlókkal kellett foglalkoznunk. Sajnos... De ez van, az Úr (a szerző) így akarta...


(Mondjuk a Coltrane könyvet egy zenetudós írta, a doktori disszertációját turbózta fel, ezt meg...
Nem is tudom... Tisztában vagyok vele, ki ez a Ch. Sandford, de... mondjuk úgy: nem igazán kedvelem a stílusát.)


Azért is örültem volna, ha a szerző a lé helyett inkább zenével foglalkozik, mert tinédzserkorom egyik meghatározó élménye volt, hogy láttam egy Police koncertfilmet; a kb. negyedórás "Roxanne" nagyot ütött rajtam, az impovizációkkal stb.


(Néhány magyar zenész ismerősömnek mondtam is, hogy olvassák el a könyvet, mert a sorok között ott van a válasz a kérdésre: hogyan lehet hamar, sok pénzt keresni a zenével.)


Mindegy, így is összejött.A kisebb-nagyobb hibák, amiket említettél, a fenti problémáknak tudhatók be. Szerintem a magyar verzió olvasható, és talán élvezhető is. Mindenesetre élvezhetőbb, mint az eredeti :)A fordítás 30 napig tartott. A szerkesztő (Barangó) 30 napot dolgozott rajta, aztán közösen (az említett brit barátainkkal együtt) megpróbáltuk megfejteni a zűrös dolgokat. Ez is eltartott vagy egy hónapig. Más? :)
*-*